Author Description

Doktori disszertációjának könyvvé szerkesztett változatában Papp László jogász a szabadalmi jogvédelem történeti perspektíváival foglalkozik. Munkájában elsősorban azt vizsgálja, hogyan keletkezett az első modern magyarországi szabadalmi törvény, az 1895. évi XXXVII. törvény, valamint hogyan alkalmazták azt 1920 és 1949 között. Az első fejezet az előzményekkel foglalkozik: bemutatja a szellemi alkotások általános fejlődéstörténetét, vázlatosan ismertetve az osztrák, német, angol, francia és amerikai szabályozástörténetet, valamint a magyar szabadalmi jog fejlődését a tizennyolcadik századtól a tizenkilencedik század végéig. Külön fejezet foglalkozik az 1883-as párizsi uniós egyezménnyel, előírva a részes államok minimumkövetelményeit, amelyhez Magyarország 1908-ban csatlakozott. A következő fejezet részletekbe menően bemutatja a hazai szabadalmi hatóságok szervezetét, majd a szabadalmi oltalom jellegéről, elnyerésének kritériumairól esik szó. A legrészletesebb, a kötet közel egyharmadát kivető ötödik fejezet a vizsgált három évtized levéltári forrásai alapján mutatja be a szabadalommal összefüggő eljárásokat, a szabadalmi bejelentéstől és annak joghatásaitól a bejelentés közzétételén és az ún. felszólaláson, az érdemi tárgyaláson keresztül a jogvitákig és a jogorvoslatig. A szerző az utolsó fejezetben összegzi vizsgálatait. A végig jegyzetelt kötet bibliográfiával, a levéltári források, országgyűlési nyomtatványok és jogforrások listájával, valamint név- és tárgymutatóval zárul.