Author Description

A mindössze huszonnégy évet élt francia karmelita szerzetesnő, Lisieux-i Szent Teréz 1925 óta a katolikus missziók védőszentje, 1997-től pedig a legifjabb egyháztanító az egyházdoktorok sorában. A jelen kötetben gyógyíthatatlan betegségének utolsó fázisában, 1897. április 6-tól kezdve halálának napjáig, 1897. szeptember 30-áig nővéreivel folytatott beszélgetéseit találjuk. Előszavában Katalin Ildikó sarutlan kármelita nővér emlékeztet rá, hogy amikor Teréz szembesíti (édes) nővérét, a harminchat esztendős Ágnest közeli halálával, benne megszületik a döntés: ha beteg húga nem ellenzi, megkéri a perjelnőt, Gonzagáról nevezett Mária anyát, írassa meg vele szerzetesi élete tapasztalatait, ő pedig az elkövetkező időszakban önmaga számára lejegyzi emlékül Teréz minden megnyilatkozását. A perjelnő megengedte azt is, hogy Teréz másik édestestvére, a segédápoló Genovéva nővér legyen Teréz betegápolója. A Szent Szívről nevezett Mária nővér pedig, az elsőszülött a négy vér szerinti testvér közül, akik ugyanabban a kolostorban éltek, szintén igyekezett Teréz mellett lenni, amikor számos feladata ezt lehetővé tette. Ágnes anya ezen együttlétek során buzgón jegyzetelte Teréz szavait és a vele történteket. Ezen fellelkesülve a többi nővér is lejegyezte azokat a szavakat, amelyek nekik szóltak. Ágnes 1921 és 1924 között végleg tisztázta a többször lemásolt és javított szöveget, hozzávéve Teréz kéziratait is, melyet (borítója miatt) Sárgafüzetnek nevezünk.