Author Description

Gondolatgazdag, tartalmas elemzést vehetnek kézbe a művészetelméleti érdeklődésű olvasók a sorozat újabb kötetével. A szerző arra tesz kísérletet, hogy a 17-18. századi francia művészetelméleti diskurzus tükrében körvonalazza a címben megjelölt fogalmat: a?csend alakzatait?. A korszak festészete ugyanis elszakadt az itáliai hagyománytól, amely a képre mint szövegekhez kötődő narrációra tekintett. Az ekkor született?csend-festmények? nagyban hozzájárultak egy új doktrína kialakulásához, melyben olyan fogalmak kerültek előtérbe, mint a tudom-is-én-micsoda, a fenséges, az űr vagy a melankólia. A gazdag bibliográfiával és fekete-fehér képmelléklettel kiegészített, tipográfiailag igényes kötet a művészettörténészek és esztétikusok mellett a korszak művészete iránt érdeklődő nagyközönség figyelmére is számíthat.