Author Description

Nagy Gáspár Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse, illetve a megjelenését követő politikai vihar 1984-ben akkora szelet vetett, hogy e költemény csaknem olyan ikonikus verse lett a forradalom utóéletének, mint amilyen ikonikus verse volt az előzményének Illyés Gyula műve, az Egy mondat a zsarnokságról (1950). Nagy Gáspár későbbi vallomásaiból tudható, hogy 1968-ban, a csehszlovákiai katonai beavatkozás hatására vált érzékennyé a történelem és a politikum iránt. A Prágai Tavasz eltiprása 1956 magyar forradalma leverésének drámájára emlékeztette, ettől kezdve költői programjának fontos része lett a magyar forradalom emlékének ébrentartása. A Pécsi Györgyi válogatta kötet Nagy Gáspár és 1956 sokrétű kapcsolatát tárja föl a maga teljességében, részint a költő vonatkozó verseinek, részint a róla szóló írások közreadásával. A gazdag antológiát Nagy Gáspár Puskás Kelemenék című, a forradalom utáni megtorlásokra emlékeztető poémája nyitja, aztán itt olvasható a költő témára eszmélését mutató első verse, az 1969-es keltezésű, számonkérő irályú Ki? című költeménye. A róla szóló írások többsége rendszerint egy-egy Nagy Gáspár-versre reflektál, például a nevezetes Öröknyár: elmúltam 9 éves után áll a „bűnös” folyóirat, a tatabányai Új Forrás egykori főszerkesztőjének, Monostori Imrének a vonatkozó emlékezése. Vagy az 1986-ban a Tiszatáj lapjain megjelent A Fiú naplójából című vers közlése után a hatalom leváltotta a szegedi szerkesztőséget, erre reflektál Gyuris György A betiltás: 1986 című sajtótörténeti írása. Ebből az is megtudható, hogy az eset után Kádár János személyesen is foglalkozott a „Tiszatáj-üggyel”, elmarasztalva még a Csongrád megyei pártbizottságot is „gyöngekezűségéért”.