A huszadik századi magyar történelem egy sötét, és a nagyközönség számára még mindig kevéssé ismert fejezetét alkotják az 1945 és 1953 között működött magyarországi rabmunka- és internálótáborok, ahol ideológiai és politikai okokból megbízhatatlannak, kollektíven bűnösnek bélyegzett emberek és családok tízezrei raboskodtak. Nem csoda, hogy keveset tudunk a magyar múlt ezen szeletéről, hiszen a leghírhedtebb recski munkatárbort is a legnagyobb titokban állítottak fel és működtették, majd a táborok 1953-as felszámolása és azt ellentmondásos amnesztia után a hatalom szisztematikusan semmisítette meg a rájuk vonatkozó dokumentumokat. Ezért is fontos kiadvány ez a könyv, amelyben a téma elismert szakértői foglalják össze és osztják meg a nagyközönséggel a történeti kutatások eddigi eredményeit. A rövid fejezeteik megismertetnek az elnyomást működtető politikai rendőrséggel, megvilágítják az internálás intézményrendszerét, majd egyenként mutatják be a legfontosabb táborokat, a Budapest ostrom után rögtön létrehozott első nagy gyűjtőtábortól, a Károly (ma Petőfi Sándor) laktanya helyén létrehozott Buda-dél Internálótábortól, többek közt Kistarcsán és a legrészletesebben tárgyalt Recsken át a hortobágyi zárt táborokig. A kötet második felében kronológia, életrajzok, válogatott bibliográfia és dokumentumgyűjtemény segíti a további tájékozódást, valamint a recski internáltak ma ismeretes, több mint 1700 nevet tartalmazó névsora segíti az emlékezést. A tipográfiai értelemben is rendkívül igényesen kivitelezett albumszerű kiadvány szerves részét alkotja a nagy számú fekete-fehér archív és mai színes kép, amelyek forrásértékűen dokumentálják és keltik életre a táborok emlékét.