Author Description

Már előző kötetében (Ez a kifosztás lesz a végső!?) is a magyarországi zsidóság javainak, gazdasági eszközeinek 1938 és 1945 közötti elkobzásával, pontosabban annak számszerűsíthetőségével foglalkozott Botos János történész, a Budapesti Holokauszt Intézet ügyvezető igazgatóhelyettese. Legújabb könyve általánosságban mutatja be a magyarországi zsidóság vagyonának sorsát, időkerete azonban egészen 1949-ig tart. A szerző elsőként a zsidó lakosság lélekszámával, gazdasági súlyával, aktivitásával foglakozik, majd bemutatja, hogyan folyt a magyarországi zsidók vagyonának elvétele a német megszállásig (a zsidótörvények értelmében ekkor még nem anyagi ellenszolgáltatás nélküli eltulajdonításról, hanem kártalanítással történő kisajátításról volt szó). A szerző leírja, hogy a német megszállás (1944. március 19.) után hogyan váltotta fel a több lépcsőben végrehajtott gazdasági "numerus clausust" a gazdasági "numerus nullus", vagyis a vagyon teljes elvétele, mindenféle kártalanítás nélkül. Felvázolja, hogy a gettósítás folyamata miként jelentette a zsidóság módszeres kifosztásának folyamatát is, hogyan gyűjtötték össze az elhurcolt zsidók vagyonát, és miként kerültek azok de facto állami tulajdonba. Szó esik arról is, hogy miként lett számos műtárgy állami gyűjtemények része, hogy a zsidóktól elkobzott házakba költözött német katonai és rendőri egységek vezetői, tagjai hogyan tulajdonították el a lakásokban, villákban található tárgyakat, milyen fosztogatásokat követtek el a nyilas rémuralom idején, és arról is, mekkora értékben vittek el tárgyakat a később az amerikaiak által lefoglalt "aranyvonaton".