Author Description

1944. március 19-e, Magyarország német megszállásának napja drámai fordulópont volt Heltai Jenő életében is; e naptól kezdve vezetett naplót az akkoriban 73 éves, befutott és híres író, költő. Egy évig, 1945 áprilisáig aprólékosan, minden részletre kiterjedően följegyezte személyes tapasztalatait és hallomásból szerzett értesüléseit. Bár följegyzéseinek gondolatai sokfelé elágaznak, ebben az esztendőben az író szinte a világtól elzártan élt: „Azt jegyeztem föl csak, amin keresztülmentem, azt, amit hallottam. Négy fal között éltem, ha nem is állandóan ugyanazon négy fal között, elzártan, többféle elzártságban. Nem jártam utána a dolgoknak, nem is járhattam..." - írta naplója bevezetésében (Magánügy), mintegy a maga mentségére az esetleges pontatlanságok, tévedések miatt. Bár Heltai alig mozdult ki e bizonyos négy fal közül, igen sok emberrel tartott kapcsolatot a szomszédoktól a trafikoson át az íróbarátokig, akik rengeteg hírrel - legtöbbször rémhírrel - látták el. Heltai a gyarapodó följegyzéseit mindig magával hordozta egy táskában, mást ebben az időszakban nem is írt - most, több mint hetven esztendő után először jelenik meg nyomtatásban az a műve - amit nem is műnek szánt. Az író Budapesten, a Rózsadomb tövében lakott, ritkán mozdult ki otthonából, de annál nagyobb társaság gyűlt össze nála esténként. Mint írja: „Otthonom lassan-lassan afféle éjjeli menedékhellyé alakult át, nyugtalan és bizonytalankodó emberek titkos klubjává". Ennek a magában füstölgő, egyszer rémüldöző, másszor bizakodó „értelmiségi klubnak" a rajzolata is megjelenik a naplóban. A sok vendég révén az író lakásának négy fala kitágult, hiszen minden látogatójának volt egy-két „biztos híre".