Author Description

Füst Milán (1888-1967) több mint fél évszázadon át volt jelen a magyar irodalomban; egyaránt jelentőset alkotott költészetével, drámai és prózai írásaival, ráadásul gondolataival jelentősen befolyásolta a 20. század honi művészetbölcseletét. Ugyanakkor jelentőségéhez képest nem volt sikeres, keresett író, nem volt soha igazán népszerű, aminek oka kereshető különc alkatában, de még inkább abban, hogy esztétikai, ízlésbeli kérdésekben egy ütemmel mindig saját kora előtt járt. Schein Gábor hatalmas monografikus műve előszavában leszögezi, Füst Milán a 20. százazd eleji modernség egyik képviselője volt, akkor is, ha számos félreértés torzítja a modernség fogalmát. A szerző három nagy, műfaji szempontú fejezetben elemzi Füst Milán életművét. Az elsőben (Költészet) lírája természetét jellemzi, azt a poétikai ívet, amelyet a korai pályaszakasz szubjektivitásától az „objektív líra” kialakulásán át az irónia és a szimbolizmus, allegorikusság használatáig való eljutás jellemez. A szerző elemzési szempontjait magától Füst Milántól veszi, ugyanis a költő 1909-ben a Nyugatban közölte Gondolatok vázlata a külső és a belső szemléletről című tanulmányát, amelyben alkotáslélektani és művészetfilozófiai nézeteit foglalta össze. A lírai életmű esztétikai és poétikai áttekintését követően kronológiai rendben ad áttekintést a verstermésről, a nagy versek keletkezésének ihlető forrásaira, szellemi kontextusára és fogadtatására is kitérve. A második nagy fejezet (Dráma) időrendben ad analízist Füst Milán jelentős színműveiről (Boldogtalanok; Catullus; Negyedik Henrik király), valamint egyfelvonásosairól. E részben is a kor magyar és világirodalmi kontextusában vizsgálódik, számos műfajelméleti kérdést is fölvet, olyan elméleti szerzőkre hivatkozva, mint Paul Ernst vagy Lukács György.