Author Description

Klein Rudolf építész, építészettörténész korábban már bemutatta egy igényes kiadványban Európa legnagyobb zsinagógáját, a Dohány utcai orientalista épületkölteményt. Ez azonban csak ízelítőnek tűnik most megjelenő grandiózus munkájához képest, amelyben a magyar építészettörténet, a hazai szakrális építészet egy sajátos, karakteres fejezetének, a történelmi Magyarország területén 1782 és 1918 között épült zsinagógák történetének részletes, a lehetőségek keretei között teljesség igényével megírt krónikáját készítette el. A munka jellegénél fogva értelemszerűen túllépi az építészet határait: közvetve egyrészt tudósít a korabeli zsidóság társadalmi helyzetéről, tendenciáiról, másrészt számtalan fontos kultúr- és vallástörténeti információt is tartalmaz. Az első fejezetben a zsidó építészet sajátosságait foglalja össze a szerző, majd röviden áttekinti a zsinagógaépítészet történetének legfontosabb állomásait elsőként általánosságban, azt követően pedig Magyarországra koncentrálva, kronológiai sorrendben. Műve további részében vázolja hazai zsinagógák tipológiai lehetőségeit, rámutat az adott település jellege és az ott felhúzott zsinagóga típusa közötti párhuzamokra, külön fejezetben mutatja be a pesti zsidónegyed építményeit (Dohány utcai, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, Hősök temploma, Kazinczy utcai ortodox zsinagóga stb.) és a szabadkai zsinagógát, valamint ír a tizenkilencedik századi zsinagógák építészettörténeti jelentőségéről. A rengeteg színes és fekete fehér képpel, alaprajzokkal, korabeli dokumentumokkal gazdagított, igényes, szakavatott és laikus olvasóknak egyaránt ajánlható kiadványt angol nyelvű összegzés, a zsinagógák felsorolása, névmutató és bibliográfia zárja.