Author Description

1910. április 10-én "reggel fél hatkor a gyönyörű tavaszi nap sugaraiban fecskendeztem be az asztalomon levő fecskendővel az ugyanott pihenő oldatból az első adagot" - emlékezik a sorsdöntő pillanatra a magyar irodalom "elátkozott nemzedékének" talán legnagyobbja, Csáth Géza, aki a betegségtől való félelmében nyúlt legelőször a kábítószerért, hogy azután soha többé ne szabadulhasson a szenvedély rabságából. A Stubnyafürdő és a budapesti Moravcsik-klinika orvosaként működő író följegyzései szinte a művek alkotójától idegen, arra semmiben sem hasonlító embert mutatnak, a morfium hatására egyre jobban eltorzuló alkatát, veszendő lelkét idézik meg. Pszichikai folyamatábra, irodalmi kuriozitás dokumentuma, orvosi diagnózisok és tünetleírások gyűjteménye az 1912-13 között vezetett Napló, amely témája okán kizárólag felnőttek kezébe való könyvecske.